Mi hasznos neked? - Kacat-blogok


Szervusztok!

Akik követik a Kacatos doboz facebook oldalát, már olvashatták, hogy februárig, míg nem végzek a suliban, nem várható túl sok frissítés egyik blogon sem. Köszönöm az eddigi türelmeteket, remélem, van még belőle egy kis tartalék. :) 

Talán a legtöbben tudjátok, hogy összesen négy (három és fél) blogot vezetek. 

Kezdetben… és az Írószakkör teljesen saját, tematikus, írással kapcsolatos oldal. A Ceruzanyomokat ötletgazdaként és társszerkesztőként viszem Daremoval, a Kacatos doboz pedig a “személyes” blogom. 

Mivel az első három célja kezdő írópalánták öntözgetése, nekem pedig folyamatosan jár az agyam, hogy lehetne minél praktikusabban vezetni őket, minél inkább úgy alakítani, hogy igazán hasznotokra legyen, ezért most tartok egy kis igényfelmérést. 
Nem könnyű ennyi blogot egyszerre vinni, és persze feleslegesen sem szeretnék dolgozni. Ha viszont csinálom, akkor igyekszem folyamatosan fejleszteni őket, aszerint, hogy mit látok, mire lenne szükség. Úgyhogy most itt az alkalom, elmondhatjátok, mit gondoltok róluk. Nektek lesz lehetőségetek elmondani, hogyan lennének a blogok leginkább hasznotokra, melyiket használjátok egyáltalán, nekem pedig nagy segítség lesz a véleményetek. :) 

Nem biztos, hogy mindegyik blogot megtartom - attól függ, mit látok, van-e rá igény -, de az biztos, hogy amit igen, annak a szerkezetén, működésén alakítani fogok, mert már megérettek rá. Már vannak konkrét terveim, az eddigi tapasztalatok alapján, de kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok őket.
(Addig is mindegyik elérhető marad, legfeljebb az átalakítás idején várható egy-két nap szünet.)

Találtok itt néhány kérdést, amikre ha kommentben feleltek, sokat segítetek nekem. Persze azon túl is, ha bármi hozzáfűznivalótok, esetleg ötletetek, kifogásotok van bármelyik oldallal kapcsolatban, itt megtehetitek. 

Minden visszajelzésre kíváncsi vagyok és fel fogom használni őket az átalakításkor. 

***

Felteszek pár kérdést, de ha ezeken túl bármi egyéb meglátásotod van, akár pozitív, akár negatív irányban, örömmel olvasok bármit! :) 

  1. Melyik blogomat látogatod rendszeresen?
  2. Miért jársz az adott blogra, mit tartasz jónak benne?
  3. Van-e olyasmi, felépítés, tartalom (persze a blog alap témáján belül), ami ha másként lenne, jobb lenne? Mi ez? 
  4. Van-e olyan dolog, ami nem tetszik vagy idegesítő a blogon? Ha igen, mi? 
  5. Ha valamelyik blogot nem látogatod, és nem azért, mert eleve nem érdekel a témája, van-e valami, amivel hasznosabbá lehetne tenni számodra? 

Köszönöm, hogy segíted a munkám a válaszaiddal! Remélem, az átalakítás után még hasznosabb helyekre térhetsz vissza! :) 

Lia

(2019. január 31-ig várom a hozzászólásokat.)


Share:

Hétköznapi holmik


/A Kezdetben oldal világépítős játékára készült írás./



- Maga most tényleg házalni akar ezekkel? - kérdezte cinikus hangon az esztergapadnak támaszkodó fiatal legény.

Karját keresztbe fonta a mellén, úgy nézte öreg, pakolászó mesterét.

Az ősz hajú, simára borotvált arcú férfi megállt a mozdulatban, kiegyenesedett és mutatóujjával feljebb tolta orrán az okulárét. Ingerülten sóhajtott.

- Neked talán van jobb ötleted, fiam? 

- Van! - csattant fel a kese hajú fiú, és tekintetét az öregébe fúrta. - Például ne sodorja bajba az üzletét és saját magát ezekkel az ostoba ábrándjaival!

A férfi állta a pillantását, majd nagyon fújt. Aztán szó nélkül folytatta a pakolást. Úgy tenyérnyi magas, hengeres eszközöket rámolt nagy, erős hátizsákjába. A holmik olykor fémes hanggal egymásnak koccantak, az oldalukon kiálló forgatható rúd néha beleakadt egy másik darab alul kilógó, rugós lábaiba vagy a köztük lévő éles fémalakzatba. Olyankor az öreg morrant egyet, majd olyan óvatossággal választotta szét őket, mintha valóságos kincsek volnának.

A legény egy darabig csak nézte, majd sarkon fordult és bement a műhely hátsó részébe. Kisvártatva néhány elnyűtt törlőronggyal tért vissza. Leguggolt a merevített vázú, kissé már kopott táska mellé, és kiszedte az utoljára belepakolt gépezeteket. Egy rongyot terített az alattuk lévőkre, majd gondosan ráhelyezte az iménti kettőt. Újabb rongy, újabb két holmi egymás mellé. Mestere nem szólt rá. Csöndesen állt egy ideig, majd lelkes hangon beszélni kezdett:

- Gondold csak el, fiam! A mi népünk asszonyainak ez az egyszerű szaggató már mindennapos dolog. Kinyújtják a tésztát, felhúzzák a szaggatót és útjára engedik felette. Oda sem kell nézniük, az lyukaszt egyet, aztán odébb lép a kis lábain és jöhet a következő szaggatás. Mostanra olyan jól beállítottam, hogy már alig hagy köztes tésztát. Sőt, még a formát is lehet cserélni benne! Közben meg már lehet is telerakni a tepsit vagy nyújtani a következő adagot. Ennek minden háztartásban ott a helye! Hidd el, a háziasszonyok jó célközönség! Elég, ha páran kipróbálják, és szájról szájra fog járni, mennyire megkönnyíti a sütést. Kicsiben kell kezdeni, úgy előbb bizalmat szavaznak majd az eszközeinknek - közben az öreg szórakozottan megfogott egy kesztyűt és elkezdte vele leseperni a szerelőpultról a fémforgácsot.

A legény végzett a pakolással, bekötötte a zsák száját, becsatolta a ráhajtóját. Olajfoltos kezével leporolta a nadrágjára hullott forgácsot, majd felkelt, és miközben hátára vette a nehéz táskát, megkereste az öreg tekintetét:

- A zhunok gyűlölnek minket, mióta csak itt vagyunk. Ne higgye, hogy a tésztaszaggatói ezt megváltoztathatják.


/A zhunokról szó esett már az alábbi két háromszázasomban: Függöny és Küldetés./




Share:

Write Tag a Kacatos dobozból - 02. ...még az Óperenciás-tengeren is túl,



Számtalanszor találkoztam már a bloggerek közt terjedő ún. "Book Tag"-ekkel. Olvasni szerető emberek küldik szét egymásnak, és érdekes könyves kérdésekre válaszolnak. Innen jött az ötlet: Nosza, csináljunk "Write Tag"-et! 

Klassz írós kérdőívhez már volt szerencsém, ám azt nem így nevezte a gazdája. Témájában tehát ez sem lesz új, de ki tudja, hátha sikerül elterjesztenem ezt a megnevezést. :D 

 Write Tag a Kacatos dobozból - 02. ...még az Óperenciás-tengeren is túl, 

Szabályok:
  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni a dolgokat.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!
Kérdések:
  1. Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?
  2. Miért? Mit szeretsz benne?
  3. Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?
  4. Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?
  5. Mennyire törekszel valósághűségre, ill. hihetőségre? 
  6. Szerinted hogy lehet ezt elérni?
  7. A történeteid többsége egy vagy több helyszínen ill. világban játszódik? 
  8. Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszínbemutatásokhoz? 
  9. Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott „bármi megtörténhet”?
  10. Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél? :)
+1 Bármit kérdezhetsz, ami a történetekben szereplő helyszínekhez, világokhoz kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Jelöltjeim:
Jó szórakozást! :) 


Share:

Történelmet írni




Langymeleg szellő susogtatja meg felettünk a hatalmas diófa lombját, megtáncoltatva bőrünkön a fényfoltokat. Csak kint, a napsütötte füvön nyílnak sárga, borzas pitypangok, így a kopár földön nincs gondunk a körülöttük döngicsélő méhekkel. A fiúk nedves pólóikat az udvar határát jelző bokrokra terítették, a kislányok és én csak csavargatjuk a sajátunkból a vizet. Igaz, senkit nem zavar különösebben, hiszen a kánikula miatt kezdtük vízipisztoly-versennyel a tábor első napját. Fogalmunk sincs, ki győzött.

A vetélkedőszellemet mindenesetre meghozta, így aztán kis csapatunk lelkesen fog neki a következő feladatnak: indulót írni. Mi, Vukok a Hupikék törpikékkel szemben, egy héten át. Nagy csata lesz.

Önként jelentkezőt kérek, aki lekörmöli a nóta szövegét. „Mindent rejtő” csapatvezetői hátizsákomból egy copfos leányzó kezébe vándorol a füzet és a toll, míg a többiek lelkes rímfaragásba kezdenek. 

Valaki felveti, hogy írjuk át a rajzfilm főcímdalát, a többiek megszavazzák. Tizenegyen vannak, és nem kell félni, hogy híján lennének a jópofa ötleteknek. Kikeresem a pontos szöveget a telefonomon, hogy segítsek nekik, s néha újat javaslok egy-egy túl esetlenre sikerült rím helyére. Az alakuló dallam csak tovább fokozza a kedvüket, ráéreznek, hamarosan egymás szavába vágnak a találó szavakkal. Hol az eleje, hol a vége formálódik lassacskán a szövegnek, míg már a saját sorainkat dúdoljuk.

- Béna kék pajtások, jobb, ha félreálltok..! – rikoltja aztán büszkén felfedezését az egyik szemüveges kölyök.

- Úgy-se, győz-tök! – kontráz egy vörös lányka, eltalálva a ritmust. 

Egyre gúnyosabb sorok reppennek fel. Hallom, mint kapja el őket valami újfajta, cseppet sem játékos, vad lelkesedés. 

Közbeszólok, mielőtt mindenki teljesen felbolydulna. Elmondom, hogy csak magunkról szabad énekelni, a saját csapatunkat lehet dicsérni, hogy milyen bátrak és ügyesek vagyunk, de a másik csoportot nem szabad lejáratni. Egyébként is, mi méltó ellenfelekkel szemben is tudunk győzni!

10-12 évesek, hamar megértik. 

Még hasznukra lehet, ha megtanulnak tisztességesen küzdeni. Hátha valamelyik ravaszdiból élsportoló, cégvezető vagy politikus lesz.


Share:

Arcok



Minden szombaton pirkadatkor indult. A kisvárost, ahol élt, már teljesen bebarangolta, az ottani arcokat rég ismerte. Most a szomszédos helységeken volt a sor. Rámosolygott a parkban sétálókra, betért a templomokba, és leült valaki mellé, benyitott a boltokba, és vásárolt valami apróságot, vagy azt mondta, csak körülnéz. Megfigyelte, milyen kifejezés ült ki annak az ábrázatára, aki először látta. És megjegyezte őket. Az arcokat. Minden apró szemvillanást, a szájszeglet rándulását, az orr apró fintorát..., mindent az emlékezetébe vésett.

És azok, akiknek a vonásait rögzítette, vajon milyen embert láthattak maguk előtt?

Az ötven év fölötti férfi magas volt, vézna, tölcsérmellű, minden ing lötyögött rajta, a nadrágtartója pedig állandóan lecsúszott csapott válláról. Kerek koponyája túl nagy volt testéhez képest, deresedő hajából pedig már csak a tarkójára jutott. Szemöldöke ritkás volt, orra nagy és széles, ajkai színtelenek, álla pedig húsos és előreugró. Bal arcán egy foltban száraz volt a bőr, és vörös csíkok mutatták, hogy gyakran vakarja. Szemei között mintha egy kissé horpadt lett volna a feje, ettől kancsalnak tűnt. A tekintete pedig... ködös volt. Ha megszólalt, ferde, mindig félig nyitott szájával csak felületesen artikulált, ettől szavai fátyolosan és összefolyón hangzottak.

Rövid útjairól délben mindig hazatért.

Kotyvasztott valamit ebédre, majd munkához látott. Formátlan, szakadt körmű ujjaival papírra vetette a látott arckifejezések vázlatát. Egész hétvégén ezen dolgozott. Hétfő reggel aztán a városka egyik mellékutcájában lévő üzletébe indult. Felsöpörte a járdát, kitárta az ajtó és az ablak rozzant, kopott festékű zsaluit, és kiakasztott rájuk néhány babát. Mert bababoltja volt.

Beült a pult mögé, amely munkaasztalként is szolgált. Kiterítette a magával hozott vázlatokat, és dologhoz látott. Gondosan összeválogatta az eszközöket, megtervezte, melyik babához használjon puha-, melyikhez keményfát, hol készítse a szemeket, ajkakat festéssel, hol pedig intarziával. Csontos kezei között lassan formálódtak a fejek, a végtagok. A hajakat pedig a helyi fodrásztól kapott anyagból alkotta.

De ezek a babák nem pufók kisgyermekek voltak, hanem groteszk figurák. A felnőtt ábrázatok torzzá tették őket. Rengeteg arckifejezést megőriztek a fából faragott fejek: meglepettséget, ijedséget, szánalmat, sajnálatot, megvetést, részvétet, félelmet, értetlenséget és undort. Kinek volt szüksége ilyen babákra? Senkinek. Ki vásárolta meg őket? A kisváros szinte minden lakosa, néha a szomszéd települések emberei is. Miért? Szánalomból. És félelemből. Senki sem akarta, hogy a róla árulkodó kifejezés sokáig a boltban maradjon, ahol bárki ráismerhet. Hiszen ők maguk is megrettentek, mikor rádöbbentek, milyenek valójában... De az ő arcán soha nem fedezhettek fel egyebet, csak tiszta érdeklődést, majd, idővel, ködös kifejezéstelenséget. Soha megrökönyödést, soha elutasítást, soha haragot, soha megvetést, soha büszkeséget és soha szomorúságot.

Egyik hétfőn a belépők, mint mindig, most is a forgáccsal és szerszámokkal borított pult mögött találták, munkájába merülve. Úgy tűnt, észre sem vette a betört ablakot, a boltban szétszóródott szilánkokat. Sosem szokott felnézni az ajtó fölé akasztott kolomp hangjára, csak mikor már megszólították. De ezúttal felemelte a fejét, és az asztalra ültette a babát, amin éppen dolgozott. Az arcát már készre faragta, de a haját még nem ragasztotta föl. Tekintetét a vendégekre szegezte, mindig homályos szeme ezúttal nedvesen csillogott, arca keserű volt, és szomorú, már-már számon kérő hangon szólalt meg.

– Miért nem mondták, hogy ilyen is létezik?

A baba mosolygott. A tízéves forma fiú arcán a kíváncsiság és a hála vonásai ültek.

– Én csak visszaadtam a labdáját. – A férfi tekintete a betört ablaküvegre siklott.


/Készült: 2009. - apró módosítások: 2018./


Share:

Alternatív érettségi


Sziasztok!

A megjelölésem óta eltelt több mint két hónap, de végre rávettem magam, hogy kitöltsem az alternatív érettségit. 

Köszönöm Ágostonnak, hogy kihívott, és külön köszönöm, hogy még úgy is fűzött reményt hozzám, hogy előre megmondtam neki, nem vagyok egy nagy kérdőív-kitöltő emberke. Szóval respect! :D Ő vezeti a Felnőtt szemmel blogot, ahol újságírói tudását bevetve, alaposan körbejár számos aktuális, sokakat érintő társadalmi és lelki témákat. Csak javasolni tudom, hogy nézzetek be hozzá és olvassátok el elgondolkodtató és vitára késztető posztjait. (És ne féljetek vitába szállni vele, örülni fog neki! :D )

Ó, most nézem, egy másik blogomon is megkaptam a kihívást. Köszönöm, Nadin

Hogy igencsak sűrű lett mostanában az életem, azt az előző posztból megsejthettétek, akikkel rendszeresen beszélgetek, ők konkrétan is tudják, mik miatt lettem ilyen hallgatag, de a halogatásnak nem csak ez volt az oka.

Az az igazság, hogy ez egy roppant érdekes kérdéssor lett, ötletes megválaszolnivalókkal, ám jócskán van köztük – naná, nem véletlenül –, ami személyesebb dolgokra is rákérdez. Na, ez meg nekem nem megy. Egyszerűen nem szeretek magamról sokat írni az internetre, szerintem ez nem ide való és kész. (Illetve csak módjával.) De azért rendes leszek, és nem csak a „Fagyi vagy jégkrém?” jellegű kérdéseket fogom kiválogatni. 


Szabályok: 

- Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is.
- Az én alternatív érettségimen három tárgy van: random tények, emlékek, és fantázia. Mindhárom tárgyból húsz-húsz „tétel” van. Ahhoz, hogy átmenj, legalább tízet meg kell válaszolnod tárgyanként, amiket te választhatsz ki.
- Nincs rossz válasz!
- A válaszaid után illeszd be az eredeti kérdéssornak, vagyis ennek a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül.
- Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával!


Kezdődjön a tételhúzás:

RANDOM TÉNYEK:

1. Melyik a kedvenc évszakod?
A tavasz. Ekkor születtem, igazi szeszélyes tavaszi gyerek vagyok. Ekkor még – ideális esetben – nincs olyan borzasztó meleg, de már bozontoznak a fák, nyílnak a virágok és az egész évszakban ott van a búcsúzás a hideg téltől és a nyár ígérete. 
De igazából nagyon szeretem az őszt is, van egy különös hangulata, ami mindig megfog, hogy bár vége a nyárnak, de néhány hónap múlva már várhatjuk a karácsonyt. (Na jó, a szép telet és a nem negyven fokos nyarat is szeretem, de gondolom, az nem ér pontot, ha minden választ felsorolok. :D)

2. Vannak olyan szavak, amik felidegesítenek, ha meghallod őket?
Igen, főleg ez a kettő: „Ideges vagy?” Most komolyan, létezik ember, aki felteszi ezt a kérdést és úgy gondolja, hogy válaszul nem lesz minimum karóbanézve? 

3. Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?
Kötelezővé tenném, hogy legyen egy lista az aktuális, vagy hosszú évek után is népszerű, fiataloknak szóló, de értékes, ugyanakkor olvasmányos és szórakoztató könyvekből, amiből egyet kötelező választani. (Akiknek az tetszett, úgyis nekiállnak a teljes listának.) Persze, ehhez az kéne, hogy időnként, mondjuk 5 évente frissüljön a lista, de ha a magyartanár összedugja a kobakját a könyvtárossal, szerintem megoldható a dolog. 
Még ha több szó nem is esne róla – ha 30 gyerek 37 félét választ, úgy nehéz is órát építeni rá -, mint hogy „írj egy fogalmazást a választott könyvről”, vagy „mondd el, mit gondolsz róla” – és nem lehurrogni a gyereket akkor se, ha nem tetszett neki, amit olvasott! -, és még ha így is lenne, aki ellógja a dolgot – nyilván, mindig van –, akkor is legalább látnák a gyerekek, hogy a tanáruk tovább lát a 13 éveseknek feladott „Az arany ember”-nél. 

4. Tejre a müzli, vagy müzlire a tej?
Müzlire a tej. (De volt már, hogy fordítva csináltam, mert én már csak ilyen kis lázadó vagyok.)

5. Mit tudsz a legjobban főzni?
Tárkonyos csirkeragu levest. Meg egyszer főztem egy olyan tejfölös gombalevest, ami pontosan olyan lett, ahogy édesanyám csinálja. Na, azóta se mertem főzni, hátha nem sikerül már olyan jóra. :D 

6. Mi az MBTI-típusod? Szerinted van olyan személyiségteszt, ami kifejezőbb ennél?
Juj, hát én igazi INFP vagyok. (És ahogy nézelődtem a blogok közt, felfedeztem, hogy sokan vannak még ilyen vagy ehhez nagyon hasonló típussal itt. Lehet, a mifélénk hajlamosabb a blogolásra? :D) Amúgy az I és az E az nekem valahogy mindig 50% körül mozog, bár eddig mindig az I felé dőlt el. És az a vicc, hogy én is nehezen mondanám meg, melyiknek tartom magam, mert mind a két oldal mellé fel tudnék hozni akár konkrét példákat is az életemből.
És nem, nem ismerek ennél kifejezőbb tesztet. (De ha valaki igen, az írja meg, kíváncsi vagyok rá!)

7. Ki a példaképed, és miért? Ha bárkit választhatnál, akivel leülhetsz ebédelni, őt választanád?
Egyszerre mondom azt, hogy nincs példaképem és azt is, hogy több is. Anyukám sok mindenben példakép számomra, de megtapasztaltam már azt is, milyen, amikor egy olyan személy lelkesít, aki nem szülő, és aki sokszor talán épp ezért még inkább fejlődésre, munkára ösztönöz. 
Viszont mégsincs példaképem, mert akik eddig voltak, azok végül mind kiléptek az életemből. Vagy én költöztem, vagy ők mentek el. Nagyon nehéz olyan embernek lenni, akit én a példaképemnek tekintek, akire hasonlítani szeretnék, akitől tanulni szeretnék. (Hmm, azt hiszem, nem tudom teljesen elválasztani ezt a témát a mester-tanítvány kérdéskörtől, még ha az eszemmel tudom is, hogy van különbség.) De ha valakinek ez sikerül, annak a kedvéért a felhőket is lehoznám az égről. 
Épp ezért, mert már tudom, hogy az ilyesmik úgysem tartanak sokáig, előbb utóbb másfele sodródunk, óvakodok is attól, hogy bárkit példaképnek tekintsek. Talán ezért is zavar most annyira, hogy van, aki, kezd azzá válni. És igen, ha most választhatnék, vele ülnék le ebédelni. De egészen biztosan zavarban lennék és csak makognék össze-vissza. 
Talán furán hangzik, de film- és könyvszereplők is nagyon tudnak lelkesíteni. A kicsi, erős, karakán női karakterek egészen megfognak. 

8. Napfelkelte, vagy naplemente?
Olyan éjszakai bagoly vagyok, hogy sötétedés után még huhogok is. Ettől függetlenül igyekszem áttérni a hajnali kelésre, mert a munkahelyi beosztásom miatt az lesz hosszútávon egy tartható létforma, ha hajnalban kelek és olyankor ténykedek. Szóval igyekszem minél többször erőt venni magamon és hajnalban írni. 

9. Mi a kedvenc társasjátékod?
Hű, csak egyet mondhatok? (Úgyis többet fogok. :D ) A Puerto Rico és a Munchkin fej fej mellett az első helyen állnak. Egyik gondolkodós, a másik hülyéskedős, mindkettőt nagyon szeretem. Utóbbi egy (két, három…) pohár borral, baráti társasággal verhetetlen! De szeretem a Bang!-et és a (majd beírom, ha eszembe jut a neve) játékot is. Kártyázni ritkán kártyázok, de a rabló römit és a kent-kupét szeretem a legjobban, és ha van súgókártya, kapható vagyok pókerre is. No meg az Activity! (Én az az elvetemült vagyok, aki szeret mutogatni és rajzolni is, de azok olyan ritkán jönnek ki!)

10. Szereted a tűzijátékot? Melyik volt eddig a legemlékezetesebb, amit láttál?
Nem! Alapvetően szép lenne, de egy időben divat volt felénk, hogy aki házasodott, az mindenki tűzijátékot rendelt a várban és ezt, meg amikor bemondják, hogy mennyibe került az augusztus 20-ai tűzijáték, már olyan mértékű pazarlásnak tartom, ami egyszerűen idegesít. 
Viszont volt vele emlékezetes élményem: A XX. ÁGOTA Táborban a tábor, kapott egy gyönyörűszép, hosszú, saját tűzijátékot. Tényleg, csak mi voltunk a Dráva-parton, az ezer fős tábor, és csak nekünk szólt az égi játék egészen sokáig. Ültünk a fűben a gyerekekkel, néztük a színes fényeket és egyszerűen elkezdtünk könnyezni. Elosztogattam minden zsebkendőmet, de egyre nekem is szükségem volt. 

EMLÉKEK

1. Melyik telefonod volt veled a legtöbb ideig? Melyikhez köt a legtöbb emlék?
A 8.-os ballagásra kapott Nokia 3410-es. 9 évig bírta az aksija. 
Igazából ehhez köt a legtöbb emlék is, nem csak az idő miatt, hanem mert akkoriban még számolgatni kellett, hány sms fér el a telefonon, a legfontosabbakat meg persze, hogy meg kellett tartani, és nem is volt állandó internet elérés – főleg nem kollégistaként –, így a magánélet egy része is telefonon, sms-ekben zajlott. 
Ó, és úgy kaptam meg, hogy még a dobozban volt, amikor valamelyik rokon megcsörgette és megszólalt az X-akták zenéje. Nagyon szerettem akkoriban, és ők meg rátöltötték nekem csengőhangnak! (Sokan aztán később szidtak érte, hogy frászt kapnak a dallamtól, na, én meg persze annál jobban élveztem.)
Jó ég, ennyit szövegeltem egy telefonról? ^^” Pedig nem is vagyok kütyü-mániás.

2. Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb.) amihez különösen ragaszkodsz? Miért?
Van, egy apró, teljesen dísztelen, ezüstláncon függő kis kereszt. Még 14 évesen kértem anyukámtól valamire. Fontos, mert tőle kaptam és mert a hitemet jelképezi. Nem hordom mindig, de ez a legfontosabb kiegészítőm.

3. Az utóbbi években mennyi volt a leghosszabb idő, amit Facebook nélkül töltöttél, és milyen alkalomból? Mit csináltál helyette?
Már jó pár éve volt, de két hét, amikor táboroztatni voltam (szintén Ágota :D). Akkor még a fent már emlegetett ki Nokiám volt, szóval esélyem se volt neten lenni, de nem is hiányzott. Igazából úgy vagyok vele, hogyha van, akkor használom, de ha valamiért egy ideig nem tudok felmenni, nem dől össze a világ, élvezem azt, amit épp csinálok helyette. A legfontosabb emberekhez van más kontaktom is. 

4. Mi volt a legértékesebb dolog, amit valaha nyertél?
5000 Ft egy kaparós sorsjegyen. Meg egy pupákos poszter. (Emlékszik még valaki a pöckölgetni való műanyagfigurákra, amiket azt hiszem, rágó mellé lehetett kapni? Na, olyat.) Tombolán is mintha nyertem volna már, de azokra nem emlékszem.

5. Mi volt általánosban a kedvenc online- vagy videojátékod?
Ööö… általánosban még percdíjas volt az internet, és éjfél után neteztem mindig, hogy ugyanannyi pénzért dupla annyit lehessek fenn. Esély sem volt online játszani. :D 
Számítógépen viszont a Warcraft II. viszi a pálmát! Kaptunk egy használt gépet és az előző tulaj rajtahagyta a játékait. El lehet képzelni, mennyire élveztük, a Warcraftot közösen vittük ki öcsémmel. Ő a harcolós pályákat szerette, én az építőseket, szóval remek páros voltunk. Ja és a Need for Speed II-t is nagyon szerettem. 

6. Mi volt a jeled óvodában?
Virág. :)

7. Melyik tárgyat tanította a kedvenc tanárod, és mitől vált a kedvenceddé?
Melyik suliból? :D 
Mivel minden suliban volt kedvenc tanárom, így a legelsőt mondom, az áltisat: ő az egyik magyartanárom volt, Erika néni. Rengeteg mindent szerettem benne. Szerettem, hogy normálisan és lelkesen tanította a tantárgyát  - a felső tagozat négy végében négy magyar- és öt matek tanárom volt, megbecsülte az ember, ha jó jutott -, szerettem, hogy szigorú volt, de nem igazságtalan, szerettem a stílusát és már nem tudom, hogy és miért történt – talán meglátta, hogy mindig írok a pad alatt –, de egyszer azt mondta, szívesen elolvasná, amit írok. És miután javasolt egy novella pályázatot, én meg megírtam rá a kis munkámat, teljesen őszintén elmondta a hibáimat és segített kijavítani. Egyszerűen azzal, hogy többet nézett ki és többet várt tőlem, már többre is voltam képes. Ez volt egyébként egy közel dunántúli pályázat, amin végül különdíjat kaptam. 

8. Miről szólt a legérdekesebb előadás, amin valaha voltál?
Nem tudnék egyetlen előadást kiemelni. Amiket a legérdekesebbnek tartottam, azok a fősulis előadásaim közül a pszichológiával és az etikával, családvédelemmel foglalkozók voltak. A bioetikát és a szexuáletikát különösen szerettem, mindkettőn valóban fontos, életszerű kérdések kerültek elő, és nem csőlátású, bigott módon tárgyalva. 

9. Mi volt életed első könyve, amit elolvastál?
Hmm… Pöttyös Pannira tippelek. (Első igazi regény pedig A Pál utcai fiúk voltak. Én előtte úgy voltam vele, hogy olvasson, akinek muszáj.)

10. Mi volt a legötletesebb nicknév, vagy felhasználónév, amit megadtál?
Azt hiszem, nem voltam sose túl kreatív. De talán a mostanira vagyok a legbüszkébb, mert az Emília névvel használhatom a Lia becenevet, ami az igazi nevemből (Júlia) is képezhető. Igaz, hogy az életben senki nem hív így, de legalább a neten hadd hívjam magam úgy, ahogy én szeretném. 

FANTÁZIA

1. Mi az az esemény, amit a legjobban vársz? Hány nap van még addig?
Fogalmam sincs, hány nap van addig, mert még nincs meg az időpontja. Szeretnék jelentkezni a Könyvmolyképző jövő tavaszi – remélem, indul! – Szövegboncoló kurzusára. (De psszt!, ez titok!)

2. Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?
Hmm… szívesen kipróbálnék valami igazán vadat Mondjuk féloldalasan felnyírtat és zöldet meg lilát. :D (De csakúgy ér a dolog, ha másnapra megint normális lenne!)

3. Ha írtál/írnál regényt, az miről szól(na)?
Befejezett regényem még nincs, de egy korábbi a barátságról szólt. A mostani pedig steampunk világban játszódik és egy fiatal édesanyáról szól, aki egy megszállt országban útra kel a gyerekéért.

4. Ha holnap azzal a tudattal ébrednél, hogy egyvalami megváltozott a külsődön, miben reménykednél, mielőtt a tükör elé állsz, és meglátod?
Kicsi vagyok és vékony (még mindig, pedig most sokat híztam), és szeretek is ilyen lenni. De a hajam lehetne kicsit vastagabb szálú és megnőhetne hosszabbra, mint amire most hajlandó, hogy könnyebben tudjak belőle frizurákat csinálni.

5. Ha választhatnál, mennyi idős lennél most? Miért?
29. Miért? Mert a fene se akar öregebb lenni a mostaninál. Hová lenne a kimaradt idő? Fiatalabb… nem lennék ma fiatal. 
Persze, szerintem mindenki eljátszott már azzal a gondolattal, hogy de jó lenne ennyi ésszel X évesnek (X < jelenlegi kor) lenni, és valahol van is benne valami. De közben meg úgy vagyok, hogy meghülyülnék, ha most kéne a kolis szabályokhoz alkalmazkodnom. Azt hiszem, a nevelőim rövid úton idegnyugtatókra szorulnának.

6. Ha egy durva buli után arra a tudatra ébrednél, hogy megcsaltad a barátod/barátnőd, akivel évek óta együtt vagy, viszont 100%, hogy ez csak úgy derülhet ki, ha te magad elmondod, elmondanád?
Igen.

7. Szerinted működhet kapcsolat szegény és gazdag családból származó fiatalok között? Tegyük fel, hogy mindketten most végeztek az egyetemmel, és mindketten most kezdtek el dolgozni, hasonló kaliberű munkát.
Szerintem működhet, ez a neveltetésen – és az idővel saját maguk által kialakított gondolkodáson – múlik inkább, nem az anyagi háttéren. Előbbi át tudja hidalni az utóbbiból adódó nehézségeket is.

8. Ha kivehetnél öt tantárgyat, de másik ötöt kellene megnevezned, amit a helyükre beillesztenél, mit cserélnél, és mire? (Pl.: kémia helyett KRESZ-t stb.)
Nem vennék ki tantárgyakat, hanem a meglévőket igyekeznék életszerűbben oktatni. Érettségi óta nem köszönt még rám paralelepipedon, de a THM az eléggé új fogalom volt. Jó tudni Hammurapi törvényoszlopáról, de fősulit ne végezzen senki anélkül, hogy ne ismerné alaposan a felsőoktatási törvényt, különben könnyen pórul járhat. 

9. Ha lenne egy Facebook-oldalad, vagy Instagramod, esetleg YouTube-csatornád százezer követővel, akik mind harmincas-negyvenes szülők, mit mondanál nekik?
Örülök, hogy itt vagytok, de most kérlek, csukjátok be az ablakot, kapcsoljátok ki a gépet, és menjetek, kérdezzétek meg a gyereketeket, hogy mi volt ma az iskolában? És kérlek, ne posztoljátok az összes technika órán készített munkáját, vagy kicsiknél „az első büfi három hónap és négy naposan” képet!

10. Ha te lennél a Facebook elnöke, mit változtatnál meg rajta?
Korlátoznám az egy nap fent tölthető időt és elrendelnék egy „adás nélküli napot”. Persze, így népszerűtlen lennék és hamar leváltanának, de talán több gyerek érezné azt, hogy ő született és nem letöltötték az internetről. 

És kész! :D Élvezetes volt kitölteni, köszönöm ezt a kalandot! :D

Kihívottaim pedig ITT találják meg az eredeti kérdéssort, amiből válogathatnak.

Kíváncsi vagyok a válaszaitokra! :D

- Moro - ugye megmondtam, hogy visszavágok?! :D 
- Daremo
-(Mindenki más, akit még kihívtam volna, már "leérettségizett", szóval ők most jelölés helyett csak egy gondolatbéli ballagós csokrot kapnak tőlem, szigorúan plüssmacival. Ők pedig: Lyra, Nessa és Nadin)




Share:

Az éneklő lift




Nagy, szürke irodaház, magas, szürke hivatalnokokkal. Kívülről csupán egy óriási téglatest látszik, egyforma üvegszemekkel. Ugyanolyan épület, mint bármelyik másik a környéken. Körülötte az utcán autók dudáltak, berregtek, emberek jártak a járdán, veszekedtek, bevásárlószatyrokat cipeltek, gyerekeiket rángatták maguk után, megvárták – vagy épp nem – a zöld jelzést a zebránál. Ha pedig egy-egy gyerek kirohant az útra, a sofőrök öklüket rázták, szitkozódtak, az anyák pedig először elsápadtak, majd elvörösödtek, miközben szidták a megmenekült kölyköket. Vagy pedig beléptek a nagy, szürke épületbe, mivel az egy ügyfélfogadó iroda volt.

Ám mindezt gyanútlanul tették. Sejtelmük sem volt arról, hogy micsoda meglepetés várja őket odabent. Tehát, ha valakinek mégis itt volt dolga, zsörtölődve jött, s vadul nyomta meg a lift hívógombját, hiszen a legtöbbjüknek a sokadik emeletre kellett mennie, hogy elintézhesse az ügyét. Megjött a lift, kinyílt az ajtaja, s ha emberünk belépett, kezdetét vette a csoda. A felvonó elindult, s ki tudja honnan, valahonnan, megszólalt egy dal. Halk, ám vidám énekhang volt. Mintha két lány énekelt volna. Az egyik kicsit hamisan ugyan, ám annál lelkesebben. Az ügyfélnek ez nem tetszett. Zavarta az ének, zavarta a fals hang, zavarta, hogy itt kell lennie, zavarta, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő azt várta.

Az irodában aztán nem csak saját ügyes-bajos kis dolgát adta elő, hanem elpanaszolta, hogy miféle sérelem érte őt, 6-8 emeleten át valami borzalmas danolászást kellett hallgatnia. Sőt, odahaza még a szomszédasszonynak is elmorogta az esetet. Nem egy ilyen ügyfél akadt. Mert az emberek – ki hinné?! – szeretnek zsörtölődni. Ha valami túlszabályozott, monoton, változatlan, akkor azt morogják. De jaj, ha a szörnyű állandóságba valami kis szokatlanság kerül. Azzal nem tudnak mit kezdeni. Morognak, dúlnak-fúlnak, kis apróságokon is. Néha indokolatlanul. Ezek után senki sem fog meglepődni azon, hogy nem egy – egészségesnek látszó – ügyfél esett már össze az irodaház előtt. Persze, lehet, hogy csak véletlen, hogy éppen ott. Mégis gyakran szólt a mentőautó szirénája az épület előtt. Majd kórházba szállította a szívinfarktust szenvedett embereket.

Egy nap az irodaház hivatalnokai gyűlést tartottak, melynek témája az éneklő lift volt. Mindannyian tudták, hogy a dal nem valamiféle gépezetből jön, hanem magából a felvonóból. A lift szó szerint énekelt. Egyértelműen negatív volt a fülke megítélése. Az ügyfelek morcosak, türelmetlenek voltak tőle, nem lehetett velük rendesen tárgyalni. A döntés gyors és határozott volt: ki kell cserélni a liftet. El kell szállítani a MÉH telepre. De ehhez is, mint mindenféle ügyintézéshez, időre volt szükség. Beszélni kell a szerelőkkel, a szállítókkal… Addig pedig minden ugyanúgy maradt. Az emberek jöttek, menetek, a lift énekelt, ők pedig panaszkodtak. De… mégsem… Egy kis változás mégis történt. Egy korábbi ügyfél, egy fiatal doktornő, aki már ezelőtt is érdeklődve figyelte a liftet, s eddig egyszer sem panaszkodott, most mégis szóba hozta a felvonót:

- Elnézést, azt hiszem, fontos lehet: beázik a lift.

- Az, amelyik a porta melletti lépcsőnél van?

- Igen, az.

- Köszönöm, hogy szólt. Bár azt a fülkét egy hét múlva amúgy is elszállítják a MÉH-be.

- Megkérdezhetem, miért?

- Az ügyfeleket zavarja.

Az orvosnő szeme dühösen villant, ám ez nem a vele szemben ülőnek szólt. Hanem az ügyfeleknek. Majd hirtelen ötlettől vezérelve komoly, határozott hangon megszólalt:

- Eladná nekem a liftet?

- Nem.

- Miért?

- Már kifizettük a szerelőket.

- Azt megtéríteném. És az elszállításról is gondoskodom.

- Gondolja meg, hölgyem. Nem tudom, hol dolgozik, de higgye el nekem, jobban megéri, ha beszereznek egy új fülkét. Ez már régi, sokat használták, ráadásul, mint ön is mondta, beázik.

- Köszönöm a figyelmességét, de én ragaszkodom ehhez a felvonóhoz. – jelentette ki nem bántón, de ellentmondást nem tűrőn a fiatal hölgy, s megigazította szemüvegét a bal füle mellett.

- Kérem, hölgyem. Ha ilyen markacs… A fülke az öné.

A nő felállt, és kezet fogtak a megegyezés jeleképpen.

Egy héten belül a liftet kiszerelték, és elszállították az orvosnő által megadott helyre. Egy pedig egy kórház B épületének a hátsó lépcsője mellett volt. Ebben az épületben a 3. emeleten volt az elfekvő, a 7.-en a műtő, a 10.-en pedig az intenzív. Ezen a három osztályon vezetett keresztül a felvonó. A fiatal nő szándékosan intézte úgy, hogy a fülkét éppen ide helyezzék el.

Ahogy a hivatalnokok, úgy – valamiféleképpen – az ügyfelek is tudták, hogy a lift dallamának forrása nem magnó volt. Ahhoz túl természetes volt a hang. Akkor nem lett volna az egyik hamis. Ezért, talán mondani sem kell, a fülke új helyén is énekelt. Ugyanaz a két lányhang szólt, ugyanúgy fals volt az egyik, ugyanazt az éneket zengték, egy mese dalát:


Benned ég a szikra,
De ál sötét az éj,
Hogy szíved gyújtsa lángra,
S áthatol a fény.

Szerteszéled sok csúf rém,
Szertefoszlik a sötét,
A bűverő, mit szíved rejt,
Mind ezernyi hanggal árad szét.
Földerül hallatán az ég.
Elszáll a bú a baj.
A szíved öröm töltse el,
S vidáman nézz az égre fel.
És énekeld a dalt!
Nem kell hősnek lenned,
Csak őrizd ezt a fényt,

Hogy dallá váljon benned,

S űzze el az éjt!*


Lehet, ez a kis dal nem épp a helyhez illett, de különös mód, ez senkit sem zavart. Sem az ápolókat, sem a betegeket. Igaz, ők gyakran már – vagy még – nem voltak eszméletüknél. Az altatógázok, az injekciók gyorsan dolgoztak, s csak lassan szállt el a hatásuk, így mikor a pácienst a liftbe tolták, már semmit sem fogott fel a környezetéből. Mégis, mióta a fülkét üzembe helyezték, egyszerűbben folytak le az operációk. Kevesebb műhiba történt, kevesebb komplikáció lépett fel, az intenzíven megfigyelt betegek pedig ritkábban panaszkodtak rosszullétről, negatív utóhatásokról.

Jó fél évvel később a doktornőnek – aki ebben a kórházban, a B épületben altatóorvosként dolgozott – ismét el kellett intéznie valamit a már jólismert irodaház jól ismert hivatalnokával. Amaz, mielőtt a tárgyra térhettek volna, kissé talán szarkasztikusan, így szólt:

- Na, kisasszony, hogy szuperál a felvonó?

- Köszönöm, minden rendben van vele. – mondta a nő, figyelmen kívül hagyva a nem épp helyénvaló hangnemet.

- Nem is ázik be?

- Nem, már nem. De ha kérhetem, beszéljünk arról, amiért jöttem.

Dolga végeztével távozott az épületből. Csak ő tudta, hogy a lift miért nem ázik be többé. Mert az nem is beázás volt. A fülke érezte a sorsát, és sírt. Ez csöppet sem meglepő. Ha énekelni tud, miért ne könnyezhetne? Most viszont már nincs rá oka. Nem csak, hogy új helyre került, de az ápolók, orvosok, s főként a beteg emberek örültek az éneknek.

/2008./

*A hercegnő és a kobold c. rajzfilm betétdala
Share: