Évköszöntő - évösszegző



Boldog Új Évet Nektek! ^^ 

Eljött 2019., én pedig roppant kíváncsian nézek elébe, vajon mit tartogat? 

Számos olyan dolog akad, ami még 2018-ban (vagy 2017-ben) kezdődött és reményeim szerint idénre beérik, igazán kibontakozik. 

Elsőként a suli befejezését várom. Tavaly februárban elkezdtem egy OKJ-s segédkönyvtáros képzést, ahol most kezdődnek a vizsgák, az utolsót pedig márciusra jósolták. Drukkoljatok! :) Az időpontból is látszik, hogy maga a döntés és a jelentkezés még ‘17-re nyúlik vissza, ahogy több más dolog kezdete is számomra. Ritka nálam a személyes bejegyzés, s talán csak az éveleje teszi, talán az, hogy mások összefoglalójában láttam, hogy ők is mernek mesélni magukról, hát most mesélek kicsit én is. 
2017-ben még nem volt kerek a világ, nem találtam a helyem, sokszor a semmivel teltek el a napjaim munka után, s ha épp nem voltam a barátaimmal, vacakul éreztem magam. (Persze, nem volt ez mindig így, ez csak egy időszak volt, annak is a vége, de ez már egy másik történet.) Nem éreztem semmivel kapcsolatban azt, hogy ezért hajlandó vagyok erőfeszítéseket tenni, nem éreztem, hogy én ezért dolgozni akarok, nem lelkesedtem semmi iránt. Ez így nem volt jó, ezért úgy döntöttem, lépek. Bár irány még mindig nem volt - és igazán ez keserített el -, de azt tudtam, hogy a legrosszabb, amit tehetek, ha továbbra is a sarokban maradok. Elég példát láttam, látok erre magam körül.

Fogtam magam és elkezdtem edzésre járni. Soha azelőtt nem sportoltam, de mivel képtelen voltam bármire, amihez a fejemet kellett volna használni, hát megpróbáltam így valami apró sikerélményt elérni. Valamivel később pedig elindítottam az első blogom - meglehetősen személytelen hangnemben. Az még csak tapogatózás volt, mert bár szerettem volna újra elkezdeni írni, ötlet nem volt, egyszerűen nem bírtam három értelmes mondatot papírra vetni, egy blog pedig tök jó lehetőség emberkéket megismerni, közös hobbiról beszélgetni, megmozgatni az agyat. No meg elgondolkoztam, mi az, amiért hajlandó lennék jobban nyitni a világ felé, és megvizsgáltam, mi az, amiben hasznát vehetném azoknak a dolgoknak, amiket fősulin a legszívesebben tanultam. Az írásról mindkettő elmondható.
Kezdett is alakulni a dolog, de a Mit akarsz kezdeni magaddal? kérdésre még mindig nem tudtam volna válaszolni, ami nyomasztott és kínosnak éreztem. Hát körbenéztem a képzések között, mi az, ami legalább kicsit is érdekelne, és amiben akár el is tudnám képzelni magam és kiválasztottam a segédkönyvtárost.

Valamikor ekkortájt írtam rá Daremora a Ceruzanyomok ötletével, amit ‘18 januárjában el is indítottunk. Eddigre már három tematikus blogom volt ezzel a közössel együtt. Daremo volt egyébként, aki az Aranymosás pályázatot is mutatta, igaz, már csak a végét kaptam el, az utolsó művek kikerülésekor kezdtem el figyelemmel követni. Eddigre már több kisebb írásom volt és megszületett egy regény ötlete is, kiválasztottam a zsánert, formálódóban voltak a karakterek. És innentől beindultak a dolgok, az agyammal, képzeletemmel együtt. 
Lelkesített a suli, elkezdtem novellapályázatokat keresgélni, áprilistól őszig gyakorlaton voltam és kevésbé jó időtöltésként február óta rendszeresen látogatom a fogorvost. Amikor valamije fáj az embernek, vagy épp tele van tömve gyógyszerrel, meg varratokkal, akkor mondjuk nem a legproduktívabb, de ennyi nem tudta elvenni a kedvem.

Összekaptam magam és áprilisban megszületett a Kacatos doboz. Ez nem csak azért volt nagy lépés, mert a korábbi tematikus blogokról immár egy hozzám jobban kötődőbe fogtam, s így megmutatom Nektek, miket írok, kézműveskedek, hanem azért is, mert netes jelenlétem óta először itt mutatkoztam be az igazi nevemmel. (Kellett hozzá nem kevés baráti biztatás meg piszkálás, mondván, miért nem vállalom magam?) Bár azt utólag kicsit bánom, hogy valamikor az év során a facebook falamon is megosztogattam pár bejegyzést a blogról - még korai volt -, az viszont igaz, hogy változott bennem valami attól, hogy ki mertem írni a nevem és írtam pár sort magamról. Elkezdtem komolyabban venni magam és kezdtem elhinni, hogy talán mások is komolyan vehetnek és idővel talán tudok majd valami olyasmit mutatni, amivel ezt kiérdemlem. 

Mindeközben felfedeztem az írástechnikai cikkek világát, és azt, hogy ez mennyire kibővült a ca. 8 évvel ezelőttihez képest. Nagyon klassz volt azt tapasztalni, hogy nem csupán gyakorlottabb laikusok írnak a kezdőknek ilyen témában, hanem szerkesztők, írók is megosztják a tapasztalataikat. 
Kinéztem több pályázatot, de végül egyetlen igazira se küldtem be semmit, csak egy blogos játékra. Egy novella ugyan elkészült időre, de az a helyzet, hogy tipikus utolsó perces vagyok, akinek, amikor már szorítja a határidő, meglódul az agya, aki képes egy éjszaka alatt megtanulni kínaiul, csak mert másnap vizsga van. De ez az írásban nem jó, egy szöveget pihentetni, bétáztatni, javítani kell. Szóval ez az elkészült munkám immár átírás alatt van, hamarosan azzal is végzek és nekifuthatok vele a második körnek. Mellette van még néhány elkezdett novella és számtalan ötlet. Meg elszánt mosoly és lelkesedés mellé. :D



/Taina és a húgai/

Volt azonban egy másik pályázat, On Sai FanArt pályázata. Máig hálás vagyok a barátaimnak, hogy valamikor az év elején a kezembe nyomták a Calderont, és bár a Twilight óta kerültem mindent, ami akármilyen pöttyöt is visel, ez végül egy igazi beleszerettem könyv lett. Azt hiszem, még nagyon érződött a korábbi időszak hatása, mert hogy én ezen mit problémáztam, hogy merjek-e rajzolni, és miután volt barát, aki azt mondta “Én nem ezt a jelenetet választottam volna”, már ahhoz is bátorságot kellett vennem, hogy amellett maradjak, ami engem megfogott. 
Végül úgy voltam vele, még egy bal kézzel rajzolt pálcikaember is többet ér, ha az illető elkészíti és beküldi, mint egy soha el nem készült kép. Meg vajon hányan lehetnek, akik valamiért ugyanígy aggodalmaskodnak és inkább neki se fognak? Én meg legalább azért büszke akartam lenni magamra, mert megcsináltam.
És képzeljétek, micsoda öröm ért! Első helyezett lettem. ^^  Hát ebből maradtam volna ki, ha meggyőzöm magam, hogy jobb lesz, ha nem rajzolok.


/A nyereményem :) /


Novemberben megpróbálkoztam a NaNoWriMoval is, bár sejtettem, hogy abból nem sok minden lesz, de azért jóval többet írtam - meg terveztem - abban a hónapban, mint előtte és végülis ennyi volt a célom vele. Amúgy novellákon dolgoztam ezalatt, mert a Fémfolyónál még nagyon a világépítés és karakterek meg a cselekmény fejben összerakása zajlik. De az bizony zajlik! :D 

A gyakorlat során, ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ha úgy alakul, szívesen lennék könyvtáros, az még egy olyan munka, amiben el tudnám képzelni magam, de nem most. Visszamondtam egy lehetőséget, bár elgondolkodtam rajta, nem fogom-e megbánni? De igazából szeretem a mostani munkám és másfele húz a szívem. Most van időm a barátaimra, hobbijaimra. 

Mindeközben több írós programon is voltam, amik nagyon jó élmények voltak, no meg hasznosak. Jártam a nyári és a karácsonyi nyitott Aranymosás Klubon, a Könyvfesztiválon, voltam az idén alakult N.A.S.I. (Nők a spekulatív irodalomban) csoport sörözésén és kihasználtam, hogy a Varga Bea által indított Kreatív élettervezés előadások vasárnap vannak, amikor nincs se munka, se suli. Illetve jártam Görgey Etelka író-olvasó találkozóján, mert szeretem a Csodaidőket.
Felemelő volt a sok beszélgetés, az előadások és a befogadó közeg. Még barátokat is találtam ezeknek az alkalmaknak köszönhetően - volt, akivel számomra ilyen “véletlenek nincsenek” módon ismerkedtem meg -, és egyik ilyen írós program kapcsán találkoztam először Daremoval is. 

Szóval az elmúlt egy-másfél évben sok dolog változott, de elsősorban nem a körülményekben, hanem bennem. 

Mit várok, mit tervezek 2019-re?

  • - Befejezem a sulit
  • - Végzek a fogorvossal (izé, -nál)
  • - Adok be munkát novella pályázatokra 
  • - Hozok írásokat a blogra
  • - Nekiülök az angolnak
  • - Visszatérek krav magára 
  • - Folytatomi a kezdő KM-ként elkezdett kalandjaimat szerepjátékban
  • - Meg a fórumos szerepjátékot - de csak módjával, mert abban el lehet veszni
  • - Év végére végezni szeretnék a Fémfolyó háttérmunkáival, hogy legkésőbb 2020-ban elkezdhessem írni. Bár ez a tervezős írás még elég új, szóval nem tudom, jól lövöm-e be a rászánni tervezett időt. 
  • - Szeretnék jelentkezni az Íróiskola Szövegboncoló kurzusára - jó hír volt, mikor megláttam, hogy ősszel lesz, addig lesz időm gyakorolni rá.  
  • - Készítek rajzokat a regényhez
  • - Meg a blogra
  • - Egyéb kézműves apróságok
  • - Tartalmat hozok a Kacatos dobozra - a többi blog jövőjéről majd az érdeklődés felmérése után döntök
  • - Lesznek új részei a Write Tagnek
  • - Ja, meg persze olvasok :D 


És ha már tartalom a blogra. Eddig csupán két cikk született, viszont ötletek terén is termékeny volt az évvége és irányba állította a gondolataimat: Fősulin az írásról és annak hatásairól akartam szakdolgozatot írni. Kíváncsi voltam, hat-e és hogyan valakire az, hogy történeteket alkot? Azt mondták, erről nem lehet írni, nem találtam konzulenst a témához. Anélkül meg nem lehet szakdogát írni. Ennek már négy éve és én még mindig úgy gondolom, hogy ebben van lehetőség, sőt, az azóta hallott, olvasott dolgok is megerősítették ezt. 
Ebbe az irányba tervezek elindulni, néhány más, általam érdekesnek tartott témával együtt. Azt ugyan sajnálom, hogy immár témavezető nélkül, de egyedül is nekivágok.
Csak ízelítőként, körbejárok majd olyan kérdéseket, hogy Miért írunk?, Van-e valami oka a téma- és karakter-választásainknak?, Hogyan hatnak ránk az olvasott történetek?, Miért van hiányérzetünk egy igazán jó könyv elolvasása után?, Miért akkor jönnek a legjobb ötleteink, amikor ezer dolgunk lenne és nem tudunk leülni írni? És lesz majd szó írós könyvekről, kutatáshoz használható online adatbázisokról is.
Ha van olyan kérdés, ami foglalkoztat Titeket ilyesmi témában, írjátok meg, érdekel, mi érdekel titeket. :)  


Terveim vannak erre az évre, hajt a kíváncsiság, hogy megtudjam, mi lesz abból az irányból, amerre elindultam? De már az örömmel tölt el, hogy mertem arrafelé lépni, amerre én magam a szívem szerint mennék. Azt soha nem szégyelltem, hogy portás vagyok, azt viszont igen, hogy nem vágyom többre. Lennének lehetőségeim, kereshetnék jobban fizető munkát, van olyan papírom, amivel lehetnék intézményvezető, de semmi ilyen nem vonz, nekem elég, hogy van munkám, elég, hogy el tudom tartani magam és van időm olyasmikre, amiket szeretek. Kényelmesség lenne? Lusta vagyok? Azt hiszem, ha így lenne, másfél éve nem éreztem volna olyan elveszettnek magam, nem lettem volna magam alatt akkor, amikor semmittevéssel teltek a napjaim. Nem akarok egyik hobbimból sem élni, több okból sem, de egyszerűen kell valami, ami lelkesít, amiben fejlődni akarok, amiért meg akarok dolgozni, valami, amit szenvedéllyel csinálhatok.
Most visszataláltam az íráshoz, ami gyerek és kamaszkoromban fontos része volt az életemnek. Persze, én is elábrándozok róla, hogy egyszer írok egy regényt, kiadják, író leszek, születnek majd újabb írásaim, de ez még nem jelenti, hogy így is lesz, sőt azt sem, hogy ez a jó irány. Van-e egyáltalán olyan, hogy jó irány? Vagy csupán idő és lehetőség van, ami rajtam áll, mire használom fel?

Ti mit terveztek 2019-re? Ha írtatok évvégi/éveleji áttekintő bejegyzést, jöhetnek a linkek kommentben! ;) 




Share:

2 megjegyzés:

  1. De jó, a write tageket nagyon várom, mert az első kettőt már megcsináltam, már csak a közzétételre várnak a blogon :D
    Meg remélem, egy írósulis beszámolóra is számíthatunk akkor :)
    Azokról az írós álmokról meg ne mondj le! Lehet, hogy nem jó irány, de motivációnak nem utolsó, és főleg ha komolyan veszed a sulijukat, szerintem nem is egy elérhetetlen dolog.
    (Én csak az újévi fogadalmaimról írtam, évösszegzőt nem, de úgyse kíváncsi arra sem senki xd szipp)
    Szép kis lista, sok sikert hozzá! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jó ezt hallani, örülök, hogy tetszenek a tagek. ^^ Igyekszem majd még sok izgalmas kérdést hozni.
      Ha bejutok, mindenképp írok az írósuliról.
      Köszi a biztatást! :) És igen, nem utolsó motiváció. Elnézve a lehetőségeket, hogy van alkalom tanulni, szakmai oldalakat olvasni, suliba jelentkezni, úgy látom, sose volt még ennyire elérhető ez az egész. Roppant felemelő, hogy nem csak a szerencsén múlik, hanem lehet aktívan tenni is azért, hogy az ember fejlődjön és idővel esetleg eljusson legalább odáig, hogy elolvassák a történetét.
      (Ugyan, én is azt hittem, hogy nem kíváncsi senki az összefoglalómra, legfeljebb pár barát, főleg, hogy ilyen személyes lett, és lám, itt virít egy komment. ;) )
      Sok sikert Neked is a fogadalmaidhoz! :)

      Törlés