Évköszöntő - évösszegző



Boldog Új Évet Nektek! ^^ 

Eljött 2019., én pedig roppant kíváncsian nézek elébe, vajon mit tartogat? 

Számos olyan dolog akad, ami még 2018-ban (vagy 2017-ben) kezdődött és reményeim szerint idénre beérik, igazán kibontakozik. 

Elsőként a suli befejezését várom. Tavaly februárban elkezdtem egy OKJ-s segédkönyvtáros képzést, ahol most kezdődnek a vizsgák, az utolsót pedig márciusra jósolták. Drukkoljatok! :) Az időpontból is látszik, hogy maga a döntés és a jelentkezés még ‘17-re nyúlik vissza, ahogy több más dolog kezdete is számomra. Ritka nálam a személyes bejegyzés, s talán csak az éveleje teszi, talán az, hogy mások összefoglalójában láttam, hogy ők is mernek mesélni magukról, hát most mesélek kicsit én is. 
2017-ben még nem volt kerek a világ, nem találtam a helyem, sokszor a semmivel teltek el a napjaim munka után, s ha épp nem voltam a barátaimmal, vacakul éreztem magam. (Persze, nem volt ez mindig így, ez csak egy időszak volt, annak is a vége, de ez már egy másik történet.) Nem éreztem semmivel kapcsolatban azt, hogy ezért hajlandó vagyok erőfeszítéseket tenni, nem éreztem, hogy én ezért dolgozni akarok, nem lelkesedtem semmi iránt. Ez így nem volt jó, ezért úgy döntöttem, lépek. Bár irány még mindig nem volt - és igazán ez keserített el -, de azt tudtam, hogy a legrosszabb, amit tehetek, ha továbbra is a sarokban maradok. Elég példát láttam, látok erre magam körül.

Fogtam magam és elkezdtem edzésre járni. Soha azelőtt nem sportoltam, de mivel képtelen voltam bármire, amihez a fejemet kellett volna használni, hát megpróbáltam így valami apró sikerélményt elérni. Valamivel később pedig elindítottam az első blogom - meglehetősen személytelen hangnemben. Az még csak tapogatózás volt, mert bár szerettem volna újra elkezdeni írni, ötlet nem volt, egyszerűen nem bírtam három értelmes mondatot papírra vetni, egy blog pedig tök jó lehetőség emberkéket megismerni, közös hobbiról beszélgetni, megmozgatni az agyat. No meg elgondolkoztam, mi az, amiért hajlandó lennék jobban nyitni a világ felé, és megvizsgáltam, mi az, amiben hasznát vehetném azoknak a dolgoknak, amiket fősulin a legszívesebben tanultam. Az írásról mindkettő elmondható.
Kezdett is alakulni a dolog, de a Mit akarsz kezdeni magaddal? kérdésre még mindig nem tudtam volna válaszolni, ami nyomasztott és kínosnak éreztem. Hát körbenéztem a képzések között, mi az, ami legalább kicsit is érdekelne, és amiben akár el is tudnám képzelni magam és kiválasztottam a segédkönyvtárost.

Valamikor ekkortájt írtam rá Daremora a Ceruzanyomok ötletével, amit ‘18 januárjában el is indítottunk. Eddigre már három tematikus blogom volt ezzel a közössel együtt. Daremo volt egyébként, aki az Aranymosás pályázatot is mutatta, igaz, már csak a végét kaptam el, az utolsó művek kikerülésekor kezdtem el figyelemmel követni. Eddigre már több kisebb írásom volt és megszületett egy regény ötlete is, kiválasztottam a zsánert, formálódóban voltak a karakterek. És innentől beindultak a dolgok, az agyammal, képzeletemmel együtt. 
Lelkesített a suli, elkezdtem novellapályázatokat keresgélni, áprilistól őszig gyakorlaton voltam és kevésbé jó időtöltésként február óta rendszeresen látogatom a fogorvost. Amikor valamije fáj az embernek, vagy épp tele van tömve gyógyszerrel, meg varratokkal, akkor mondjuk nem a legproduktívabb, de ennyi nem tudta elvenni a kedvem.

Összekaptam magam és áprilisban megszületett a Kacatos doboz. Ez nem csak azért volt nagy lépés, mert a korábbi tematikus blogokról immár egy hozzám jobban kötődőbe fogtam, s így megmutatom Nektek, miket írok, kézműveskedek, hanem azért is, mert netes jelenlétem óta először itt mutatkoztam be az igazi nevemmel. (Kellett hozzá nem kevés baráti biztatás meg piszkálás, mondván, miért nem vállalom magam?) Bár azt utólag kicsit bánom, hogy valamikor az év során a facebook falamon is megosztogattam pár bejegyzést a blogról - még korai volt -, az viszont igaz, hogy változott bennem valami attól, hogy ki mertem írni a nevem és írtam pár sort magamról. Elkezdtem komolyabban venni magam és kezdtem elhinni, hogy talán mások is komolyan vehetnek és idővel talán tudok majd valami olyasmit mutatni, amivel ezt kiérdemlem. 

Mindeközben felfedeztem az írástechnikai cikkek világát, és azt, hogy ez mennyire kibővült a ca. 8 évvel ezelőttihez képest. Nagyon klassz volt azt tapasztalni, hogy nem csupán gyakorlottabb laikusok írnak a kezdőknek ilyen témában, hanem szerkesztők, írók is megosztják a tapasztalataikat. 
Kinéztem több pályázatot, de végül egyetlen igazira se küldtem be semmit, csak egy blogos játékra. Egy novella ugyan elkészült időre, de az a helyzet, hogy tipikus utolsó perces vagyok, akinek, amikor már szorítja a határidő, meglódul az agya, aki képes egy éjszaka alatt megtanulni kínaiul, csak mert másnap vizsga van. De ez az írásban nem jó, egy szöveget pihentetni, bétáztatni, javítani kell. Szóval ez az elkészült munkám immár átírás alatt van, hamarosan azzal is végzek és nekifuthatok vele a második körnek. Mellette van még néhány elkezdett novella és számtalan ötlet. Meg elszánt mosoly és lelkesedés mellé. :D



/Taina és a húgai/

Volt azonban egy másik pályázat, On Sai FanArt pályázata. Máig hálás vagyok a barátaimnak, hogy valamikor az év elején a kezembe nyomták a Calderont, és bár a Twilight óta kerültem mindent, ami akármilyen pöttyöt is visel, ez végül egy igazi beleszerettem könyv lett. Azt hiszem, még nagyon érződött a korábbi időszak hatása, mert hogy én ezen mit problémáztam, hogy merjek-e rajzolni, és miután volt barát, aki azt mondta “Én nem ezt a jelenetet választottam volna”, már ahhoz is bátorságot kellett vennem, hogy amellett maradjak, ami engem megfogott. 
Végül úgy voltam vele, még egy bal kézzel rajzolt pálcikaember is többet ér, ha az illető elkészíti és beküldi, mint egy soha el nem készült kép. Meg vajon hányan lehetnek, akik valamiért ugyanígy aggodalmaskodnak és inkább neki se fognak? Én meg legalább azért büszke akartam lenni magamra, mert megcsináltam.
És képzeljétek, micsoda öröm ért! Első helyezett lettem. ^^  Hát ebből maradtam volna ki, ha meggyőzöm magam, hogy jobb lesz, ha nem rajzolok.


/A nyereményem :) /


Novemberben megpróbálkoztam a NaNoWriMoval is, bár sejtettem, hogy abból nem sok minden lesz, de azért jóval többet írtam - meg terveztem - abban a hónapban, mint előtte és végülis ennyi volt a célom vele. Amúgy novellákon dolgoztam ezalatt, mert a Fémfolyónál még nagyon a világépítés és karakterek meg a cselekmény fejben összerakása zajlik. De az bizony zajlik! :D 

A gyakorlat során, ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ha úgy alakul, szívesen lennék könyvtáros, az még egy olyan munka, amiben el tudnám képzelni magam, de nem most. Visszamondtam egy lehetőséget, bár elgondolkodtam rajta, nem fogom-e megbánni? De igazából szeretem a mostani munkám és másfele húz a szívem. Most van időm a barátaimra, hobbijaimra. 

Mindeközben több írós programon is voltam, amik nagyon jó élmények voltak, no meg hasznosak. Jártam a nyári és a karácsonyi nyitott Aranymosás Klubon, a Könyvfesztiválon, voltam az idén alakult N.A.S.I. (Nők a spekulatív irodalomban) csoport sörözésén és kihasználtam, hogy a Varga Bea által indított Kreatív élettervezés előadások vasárnap vannak, amikor nincs se munka, se suli. Illetve jártam Görgey Etelka író-olvasó találkozóján, mert szeretem a Csodaidőket.
Felemelő volt a sok beszélgetés, az előadások és a befogadó közeg. Még barátokat is találtam ezeknek az alkalmaknak köszönhetően - volt, akivel számomra ilyen “véletlenek nincsenek” módon ismerkedtem meg -, és egyik ilyen írós program kapcsán találkoztam először Daremoval is. 

Szóval az elmúlt egy-másfél évben sok dolog változott, de elsősorban nem a körülményekben, hanem bennem. 

Mit várok, mit tervezek 2019-re?

  • - Befejezem a sulit
  • - Végzek a fogorvossal (izé, -nál)
  • - Adok be munkát novella pályázatokra 
  • - Hozok írásokat a blogra
  • - Nekiülök az angolnak
  • - Visszatérek krav magára 
  • - Folytatomi a kezdő KM-ként elkezdett kalandjaimat szerepjátékban
  • - Meg a fórumos szerepjátékot - de csak módjával, mert abban el lehet veszni
  • - Év végére végezni szeretnék a Fémfolyó háttérmunkáival, hogy legkésőbb 2020-ban elkezdhessem írni. Bár ez a tervezős írás még elég új, szóval nem tudom, jól lövöm-e be a rászánni tervezett időt. 
  • - Szeretnék jelentkezni az Íróiskola Szövegboncoló kurzusára - jó hír volt, mikor megláttam, hogy ősszel lesz, addig lesz időm gyakorolni rá.  
  • - Készítek rajzokat a regényhez
  • - Meg a blogra
  • - Egyéb kézműves apróságok
  • - Tartalmat hozok a Kacatos dobozra - a többi blog jövőjéről majd az érdeklődés felmérése után döntök
  • - Lesznek új részei a Write Tagnek
  • - Ja, meg persze olvasok :D 


És ha már tartalom a blogra. Eddig csupán két cikk született, viszont ötletek terén is termékeny volt az évvége és irányba állította a gondolataimat: Fősulin az írásról és annak hatásairól akartam szakdolgozatot írni. Kíváncsi voltam, hat-e és hogyan valakire az, hogy történeteket alkot? Azt mondták, erről nem lehet írni, nem találtam konzulenst a témához. Anélkül meg nem lehet szakdogát írni. Ennek már négy éve és én még mindig úgy gondolom, hogy ebben van lehetőség, sőt, az azóta hallott, olvasott dolgok is megerősítették ezt. 
Ebbe az irányba tervezek elindulni, néhány más, általam érdekesnek tartott témával együtt. Azt ugyan sajnálom, hogy immár témavezető nélkül, de egyedül is nekivágok.
Csak ízelítőként, körbejárok majd olyan kérdéseket, hogy Miért írunk?, Van-e valami oka a téma- és karakter-választásainknak?, Hogyan hatnak ránk az olvasott történetek?, Miért van hiányérzetünk egy igazán jó könyv elolvasása után?, Miért akkor jönnek a legjobb ötleteink, amikor ezer dolgunk lenne és nem tudunk leülni írni? És lesz majd szó írós könyvekről, kutatáshoz használható online adatbázisokról is.
Ha van olyan kérdés, ami foglalkoztat Titeket ilyesmi témában, írjátok meg, érdekel, mi érdekel titeket. :)  


Terveim vannak erre az évre, hajt a kíváncsiság, hogy megtudjam, mi lesz abból az irányból, amerre elindultam? De már az örömmel tölt el, hogy mertem arrafelé lépni, amerre én magam a szívem szerint mennék. Azt soha nem szégyelltem, hogy portás vagyok, azt viszont igen, hogy nem vágyom többre. Lennének lehetőségeim, kereshetnék jobban fizető munkát, van olyan papírom, amivel lehetnék intézményvezető, de semmi ilyen nem vonz, nekem elég, hogy van munkám, elég, hogy el tudom tartani magam és van időm olyasmikre, amiket szeretek. Kényelmesség lenne? Lusta vagyok? Azt hiszem, ha így lenne, másfél éve nem éreztem volna olyan elveszettnek magam, nem lettem volna magam alatt akkor, amikor semmittevéssel teltek a napjaim. Nem akarok egyik hobbimból sem élni, több okból sem, de egyszerűen kell valami, ami lelkesít, amiben fejlődni akarok, amiért meg akarok dolgozni, valami, amit szenvedéllyel csinálhatok.
Most visszataláltam az íráshoz, ami gyerek és kamaszkoromban fontos része volt az életemnek. Persze, én is elábrándozok róla, hogy egyszer írok egy regényt, kiadják, író leszek, születnek majd újabb írásaim, de ez még nem jelenti, hogy így is lesz, sőt azt sem, hogy ez a jó irány. Van-e egyáltalán olyan, hogy jó irány? Vagy csupán idő és lehetőség van, ami rajtam áll, mire használom fel?

Ti mit terveztek 2019-re? Ha írtatok évvégi/éveleji áttekintő bejegyzést, jöhetnek a linkek kommentben! ;) 




Share:

Boldog karácsonyt! :)



Szervusztok!

Néhány képpel szeretnék Nektek áldott, békés karácsonyt és vidám, kalandos új évet kívánni! ^^ 

Édesanyám már régóta szeretett volna kék-ezüst díszekkel ékesített fát. Tavaly aztán bevontam öcsémet és vettünk néhány díszt, én pedig készítettem hozzá párat. Ez utóbbiakról hoztam nektek fotókat. Anyukám nagyon örült nekik, remélem, számotokra is hozzájárul a karácsonyi hangulathoz, esetleg jövőre ti is kedvet kaptok némi kézmüveskedéshez! (Amihez találtam, tettem videót is.)

Vagy talán már idén vagy korábban is készítettetek valamit karácsonyra? Ha van kedvetek, mutassátok meg, nagyon szeretem az ilyesmiket nézegetni. :) 




Kék masni, hátulján apró facsipesszel, és valami megnevezhetetlen drótdísz. Szerintem olyan, mint egy kék Nap. 


Ezüst sparyvel lefújt toboz, kis masnival és egy másik drótdísz. (Masni készítése)


Szintén egy drótból készült, ezúttal spirál alakú, kék gyönggyel a közepén, a felső pedig vastag filclemez.


Néhány fajtából különböző formájúakat is csináltam.


Drót és gyöngyök. Ebből csak egy darab van, kísérleteztem, mit tudok.




Ez is egy kísérlet volt.


Ezek pedig papírból készültek. (Videó az elsőhöz, csak én kisebb változatot csináltam. Itt pedig a második.)

Gyertyaillatú, boldog szentestét Nektek! 

Lia


Share:

Mi hasznos neked? - Kacat-blogok


Szervusztok!

Akik követik a Kacatos doboz facebook oldalát, már olvashatták, hogy februárig, míg nem végzek a suliban, nem várható túl sok frissítés egyik blogon sem. Köszönöm az eddigi türelmeteket, remélem, van még belőle egy kis tartalék. :) 

Talán a legtöbben tudjátok, hogy összesen négy (három és fél) blogot vezetek. 

Kezdetben… és az Írószakkör teljesen saját, tematikus, írással kapcsolatos oldal. A Ceruzanyomokat ötletgazdaként és társszerkesztőként viszem Daremoval, a Kacatos doboz pedig a “személyes” blogom. 

Mivel az első három célja kezdő írópalánták öntözgetése, nekem pedig folyamatosan jár az agyam, hogy lehetne minél praktikusabban vezetni őket, minél inkább úgy alakítani, hogy igazán hasznotokra legyen, ezért most tartok egy kis igényfelmérést. 
Nem könnyű ennyi blogot egyszerre vinni, és persze feleslegesen sem szeretnék dolgozni. Ha viszont csinálom, akkor igyekszem folyamatosan fejleszteni őket, aszerint, hogy mit látok, mire lenne szükség. Úgyhogy most itt az alkalom, elmondhatjátok, mit gondoltok róluk. Nektek lesz lehetőségetek elmondani, hogyan lennének a blogok leginkább hasznotokra, melyiket használjátok egyáltalán, nekem pedig nagy segítség lesz a véleményetek. :) 

Nem biztos, hogy mindegyik blogot megtartom - attól függ, mit látok, van-e rá igény -, de az biztos, hogy amit igen, annak a szerkezetén, működésén alakítani fogok, mert már megérettek rá. Már vannak konkrét terveim, az eddigi tapasztalatok alapján, de kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok őket.
(Addig is mindegyik elérhető marad, legfeljebb az átalakítás idején várható egy-két nap szünet.)

Találtok itt néhány kérdést, amikre ha kommentben feleltek, sokat segítetek nekem. Persze azon túl is, ha bármi hozzáfűznivalótok, esetleg ötletetek, kifogásotok van bármelyik oldallal kapcsolatban, itt megtehetitek. 

Minden visszajelzésre kíváncsi vagyok és fel fogom használni őket az átalakításkor. 

***

Felteszek pár kérdést, de ha ezeken túl bármi egyéb meglátásotod van, akár pozitív, akár negatív irányban, örömmel olvasok bármit! :) 

  1. Melyik blogomat látogatod rendszeresen?
  2. Miért jársz az adott blogra, mit tartasz jónak benne?
  3. Van-e olyasmi, felépítés, tartalom (persze a blog alap témáján belül), ami ha másként lenne, jobb lenne? Mi ez? 
  4. Van-e olyan dolog, ami nem tetszik vagy idegesítő a blogon? Ha igen, mi? 
  5. Ha valamelyik blogot nem látogatod, és nem azért, mert eleve nem érdekel a témája, van-e valami, amivel hasznosabbá lehetne tenni számodra? 

Köszönöm, hogy segíted a munkám a válaszaiddal! Remélem, az átalakítás után még hasznosabb helyekre térhetsz vissza! :) 

Lia

(2019. január 31-ig várom a hozzászólásokat.)


Share:

Hétköznapi holmik


/A Kezdetben oldal világépítős játékára készült írás./



- Maga most tényleg házalni akar ezekkel? - kérdezte cinikus hangon az esztergapadnak támaszkodó fiatal legény.

Karját keresztbe fonta a mellén, úgy nézte öreg, pakolászó mesterét.

Az ősz hajú, simára borotvált arcú férfi megállt a mozdulatban, kiegyenesedett és mutatóujjával feljebb tolta orrán az okulárét. Ingerülten sóhajtott.

- Neked talán van jobb ötleted, fiam? 

- Van! - csattant fel a kese hajú fiú, és tekintetét az öregébe fúrta. - Például ne sodorja bajba az üzletét és saját magát ezekkel az ostoba ábrándjaival!

A férfi állta a pillantását, majd nagyon fújt. Aztán szó nélkül folytatta a pakolást. Úgy tenyérnyi magas, hengeres eszközöket rámolt nagy, erős hátizsákjába. A holmik olykor fémes hanggal egymásnak koccantak, az oldalukon kiálló forgatható rúd néha beleakadt egy másik darab alul kilógó, rugós lábaiba vagy a köztük lévő éles fémalakzatba. Olyankor az öreg morrant egyet, majd olyan óvatossággal választotta szét őket, mintha valóságos kincsek volnának.

A legény egy darabig csak nézte, majd sarkon fordult és bement a műhely hátsó részébe. Kisvártatva néhány elnyűtt törlőronggyal tért vissza. Leguggolt a merevített vázú, kissé már kopott táska mellé, és kiszedte az utoljára belepakolt gépezeteket. Egy rongyot terített az alattuk lévőkre, majd gondosan ráhelyezte az iménti kettőt. Újabb rongy, újabb két holmi egymás mellé. Mestere nem szólt rá. Csöndesen állt egy ideig, majd lelkes hangon beszélni kezdett:

- Gondold csak el, fiam! A mi népünk asszonyainak ez az egyszerű szaggató már mindennapos dolog. Kinyújtják a tésztát, felhúzzák a szaggatót és útjára engedik felette. Oda sem kell nézniük, az lyukaszt egyet, aztán odébb lép a kis lábain és jöhet a következő szaggatás. Mostanra olyan jól beállítottam, hogy már alig hagy köztes tésztát. Sőt, még a formát is lehet cserélni benne! Közben meg már lehet is telerakni a tepsit vagy nyújtani a következő adagot. Ennek minden háztartásban ott a helye! Hidd el, a háziasszonyok jó célközönség! Elég, ha páran kipróbálják, és szájról szájra fog járni, mennyire megkönnyíti a sütést. Kicsiben kell kezdeni, úgy előbb bizalmat szavaznak majd az eszközeinknek - közben az öreg szórakozottan megfogott egy kesztyűt és elkezdte vele leseperni a szerelőpultról a fémforgácsot.

A legény végzett a pakolással, bekötötte a zsák száját, becsatolta a ráhajtóját. Olajfoltos kezével leporolta a nadrágjára hullott forgácsot, majd felkelt, és miközben hátára vette a nehéz táskát, megkereste az öreg tekintetét:

- A zhunok gyűlölnek minket, mióta csak itt vagyunk. Ne higgye, hogy a tésztaszaggatói ezt megváltoztathatják.


/A zhunokról szó esett már az alábbi két háromszázasomban: Függöny és Küldetés./




Share:

Write Tag a Kacatos dobozból - 02. ...még az Óperenciás-tengeren is túl,



Számtalanszor találkoztam már a bloggerek közt terjedő ún. "Book Tag"-ekkel. Olvasni szerető emberek küldik szét egymásnak, és érdekes könyves kérdésekre válaszolnak. Innen jött az ötlet: Nosza, csináljunk "Write Tag"-et! 

Klassz írós kérdőívhez már volt szerencsém, ám azt nem így nevezte a gazdája. Témájában tehát ez sem lesz új, de ki tudja, hátha sikerül elterjesztenem ezt a megnevezést. :D 

 Write Tag a Kacatos dobozból - 02. ...még az Óperenciás-tengeren is túl, 

Szabályok:
  1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
  2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni a dolgokat.)
  3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
  4. Válaszolj a kérdésekre!
  5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)
  6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
  7. Értesítsd őket a jelölésről!
Kérdések:
  1. Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?
  2. Miért? Mit szeretsz benne?
  3. Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?
  4. Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?
  5. Mennyire törekszel valósághűségre, ill. hihetőségre? 
  6. Szerinted hogy lehet ezt elérni?
  7. A történeteid többsége egy vagy több helyszínen ill. világban játszódik? 
  8. Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszínbemutatásokhoz? 
  9. Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott „bármi megtörténhet”?
  10. Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél? :)
+1 Bármit kérdezhetsz, ami a történetekben szereplő helyszínekhez, világokhoz kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Jelöltjeim:
Jó szórakozást! :) 


Share:

Történelmet írni




Langymeleg szellő susogtatja meg felettünk a hatalmas diófa lombját, megtáncoltatva bőrünkön a fényfoltokat. Csak kint, a napsütötte füvön nyílnak sárga, borzas pitypangok, így a kopár földön nincs gondunk a körülöttük döngicsélő méhekkel. A fiúk nedves pólóikat az udvar határát jelző bokrokra terítették, a kislányok és én csak csavargatjuk a sajátunkból a vizet. Igaz, senkit nem zavar különösebben, hiszen a kánikula miatt kezdtük vízipisztoly-versennyel a tábor első napját. Fogalmunk sincs, ki győzött.

A vetélkedőszellemet mindenesetre meghozta, így aztán kis csapatunk lelkesen fog neki a következő feladatnak: indulót írni. Mi, Vukok a Hupikék törpikékkel szemben, egy héten át. Nagy csata lesz.

Önként jelentkezőt kérek, aki lekörmöli a nóta szövegét. „Mindent rejtő” csapatvezetői hátizsákomból egy copfos leányzó kezébe vándorol a füzet és a toll, míg a többiek lelkes rímfaragásba kezdenek. 

Valaki felveti, hogy írjuk át a rajzfilm főcímdalát, a többiek megszavazzák. Tizenegyen vannak, és nem kell félni, hogy híján lennének a jópofa ötleteknek. Kikeresem a pontos szöveget a telefonomon, hogy segítsek nekik, s néha újat javaslok egy-egy túl esetlenre sikerült rím helyére. Az alakuló dallam csak tovább fokozza a kedvüket, ráéreznek, hamarosan egymás szavába vágnak a találó szavakkal. Hol az eleje, hol a vége formálódik lassacskán a szövegnek, míg már a saját sorainkat dúdoljuk.

- Béna kék pajtások, jobb, ha félreálltok..! – rikoltja aztán büszkén felfedezését az egyik szemüveges kölyök.

- Úgy-se, győz-tök! – kontráz egy vörös lányka, eltalálva a ritmust. 

Egyre gúnyosabb sorok reppennek fel. Hallom, mint kapja el őket valami újfajta, cseppet sem játékos, vad lelkesedés. 

Közbeszólok, mielőtt mindenki teljesen felbolydulna. Elmondom, hogy csak magunkról szabad énekelni, a saját csapatunkat lehet dicsérni, hogy milyen bátrak és ügyesek vagyunk, de a másik csoportot nem szabad lejáratni. Egyébként is, mi méltó ellenfelekkel szemben is tudunk győzni!

10-12 évesek, hamar megértik. 

Még hasznukra lehet, ha megtanulnak tisztességesen küzdeni. Hátha valamelyik ravaszdiból élsportoló, cégvezető vagy politikus lesz.


Share:

Arcok



Minden szombaton pirkadatkor indult. A kisvárost, ahol élt, már teljesen bebarangolta, az ottani arcokat rég ismerte. Most a szomszédos helységeken volt a sor. Rámosolygott a parkban sétálókra, betért a templomokba, és leült valaki mellé, benyitott a boltokba, és vásárolt valami apróságot, vagy azt mondta, csak körülnéz. Megfigyelte, milyen kifejezés ült ki annak az ábrázatára, aki először látta. És megjegyezte őket. Az arcokat. Minden apró szemvillanást, a szájszeglet rándulását, az orr apró fintorát..., mindent az emlékezetébe vésett.

És azok, akiknek a vonásait rögzítette, vajon milyen embert láthattak maguk előtt?

Az ötven év fölötti férfi magas volt, vézna, tölcsérmellű, minden ing lötyögött rajta, a nadrágtartója pedig állandóan lecsúszott csapott válláról. Kerek koponyája túl nagy volt testéhez képest, deresedő hajából pedig már csak a tarkójára jutott. Szemöldöke ritkás volt, orra nagy és széles, ajkai színtelenek, álla pedig húsos és előreugró. Bal arcán egy foltban száraz volt a bőr, és vörös csíkok mutatták, hogy gyakran vakarja. Szemei között mintha egy kissé horpadt lett volna a feje, ettől kancsalnak tűnt. A tekintete pedig... ködös volt. Ha megszólalt, ferde, mindig félig nyitott szájával csak felületesen artikulált, ettől szavai fátyolosan és összefolyón hangzottak.

Rövid útjairól délben mindig hazatért.

Kotyvasztott valamit ebédre, majd munkához látott. Formátlan, szakadt körmű ujjaival papírra vetette a látott arckifejezések vázlatát. Egész hétvégén ezen dolgozott. Hétfő reggel aztán a városka egyik mellékutcájában lévő üzletébe indult. Felsöpörte a járdát, kitárta az ajtó és az ablak rozzant, kopott festékű zsaluit, és kiakasztott rájuk néhány babát. Mert bababoltja volt.

Beült a pult mögé, amely munkaasztalként is szolgált. Kiterítette a magával hozott vázlatokat, és dologhoz látott. Gondosan összeválogatta az eszközöket, megtervezte, melyik babához használjon puha-, melyikhez keményfát, hol készítse a szemeket, ajkakat festéssel, hol pedig intarziával. Csontos kezei között lassan formálódtak a fejek, a végtagok. A hajakat pedig a helyi fodrásztól kapott anyagból alkotta.

De ezek a babák nem pufók kisgyermekek voltak, hanem groteszk figurák. A felnőtt ábrázatok torzzá tették őket. Rengeteg arckifejezést megőriztek a fából faragott fejek: meglepettséget, ijedséget, szánalmat, sajnálatot, megvetést, részvétet, félelmet, értetlenséget és undort. Kinek volt szüksége ilyen babákra? Senkinek. Ki vásárolta meg őket? A kisváros szinte minden lakosa, néha a szomszéd települések emberei is. Miért? Szánalomból. És félelemből. Senki sem akarta, hogy a róla árulkodó kifejezés sokáig a boltban maradjon, ahol bárki ráismerhet. Hiszen ők maguk is megrettentek, mikor rádöbbentek, milyenek valójában... De az ő arcán soha nem fedezhettek fel egyebet, csak tiszta érdeklődést, majd, idővel, ködös kifejezéstelenséget. Soha megrökönyödést, soha elutasítást, soha haragot, soha megvetést, soha büszkeséget és soha szomorúságot.

Egyik hétfőn a belépők, mint mindig, most is a forgáccsal és szerszámokkal borított pult mögött találták, munkájába merülve. Úgy tűnt, észre sem vette a betört ablakot, a boltban szétszóródott szilánkokat. Sosem szokott felnézni az ajtó fölé akasztott kolomp hangjára, csak mikor már megszólították. De ezúttal felemelte a fejét, és az asztalra ültette a babát, amin éppen dolgozott. Az arcát már készre faragta, de a haját még nem ragasztotta föl. Tekintetét a vendégekre szegezte, mindig homályos szeme ezúttal nedvesen csillogott, arca keserű volt, és szomorú, már-már számon kérő hangon szólalt meg.

– Miért nem mondták, hogy ilyen is létezik?

A baba mosolygott. A tízéves forma fiú arcán a kíváncsiság és a hála vonásai ültek.

– Én csak visszaadtam a labdáját. – A férfi tekintete a betört ablaküvegre siklott.


/Készült: 2009. - apró módosítások: 2018./


Share: